2004 Tölgyesi József

Ez kissé titokzatosan hangzik.
Pedig nem az. Elveink a bizottságba akkor bekerült 343-as Bélával nem egyeztek. Ő, és az akkori vezetők úgy gondolták, hogy a REB tagjának nem lehet mindenkivel jóban lenni. Én pont az ellenkezőjét gondoltam akkor is, ma is erről a kérdésről. Tehát abbahagytam ezt a tevékenységet. Majd néhány év múlva változott a helyzet, és 1996-ban ismét bekerültem a bizottságba. Szívesen dolgoztam egy jó csapat tagjaként, ám magánéleti problémáim miatt ezt abba kellett hagynom.
Pedig általában tényleg azt tartják, hogy a „reklamások”-nak nagyon sok esetben egyszerűen muszáj konfrontálódni a taxisokkal.
Nem, nem muszáj! Tudom, hogy nagyon sok kollégának ez a véleménye, ugyanakkor az én tapasztalataim ezzel ellentétesek. Rám a mai napig senki sem haragszik. Minden egyes esetben próbáltam úgy végezni a dolgom, hogy azt később se lehessen megkérdőjelezni. A 4 év alatt mindössze egy kolléga csapta rám az ajtót, ám félóra múlva ő is bocsánatot kért. Az időmérésnél például nagyon sok mindent figyelembe kell venni. Nem szabad büntetni 10 másodperces késésért, ha a kolléga elé befordult például egy teherautó, és az feltartotta. Ugyanakkor, aki rendszeresen kockáztatja, hogy vagy odaér időben, vagy nem, azt 5-10 másodpercért is meg kell büntetni, mert mindig ezt teszi. Olyan viszont egyszer sem fordult elő, hogy valakit azért bántottam volna, mert pikkelek rá. Számomra nagyon fontos saját igazságérzetem. Ma is. Az autómba be van építve a dekóder és minden olyan eszköz, amivel figyelni lehet az URH-csatornát egész nap. Sok esetben be is szólok, ha valamit igazságtalannak tartok. Ezért vannak, akik megharagszanak, de még többen akceptálják véleményemet.
A taxizásban, úgy gondolom, áttörést hoz majd a fix ár bevezetése. Ennek lényeges eleme lesz az, hogy milyen kihasználtsággal, hatékonysággal dolgoznak a taxik. Ugyanakkor a többség hazajárólélekként „kályha-taxizást” folytat, vagyis fuvar végeztével – jobb híján – visszatér a kiindulópontra, jelentősen rontva a gazdaságosságot.
Más társaságokról nincsenek pontos információim. Nálunk, a Citynél úgy 100-150-en a város sok pontjáról képesek vagyunk dolgozni. Nekem is az a véleményem, hogy csak így lehet rentábilisan fuvarozni. Én mindennap írom az erre vonatkozó adatokat. Miután családi okok miatt végig dolgozom a hónapot, számolhatunk 30 nappal. Naponta 130-150 km között megyek, természetesen átlagosan. Ebből 60-80 km az, amiért fizetnek. Vagyis ennyi a hasznos kilométerem.
A drosztelső rendszer a többségnek kedvezne. Legfeljebb „ölből” kitérképeznék egy ideig a címeket. Így tanultak meg taxizni a mai nagypályások is. A hatékonyságot pedig javítaná ez a régi megoldás.
Be szoktam állni a sorba is, de a tutiban is felveszek címeket. Beállok a repülőtérre is, ha van értelme, mert nem szívesen autózom a városba vissza üresen 20 km-t. Megnézem, hogy mennyien vannak a drosztokon, és eszerint döntök. Nálunk a City-ben több a droszt a pesti oldalon, mint Budán. Ezen lehetne változtatni. Azonban a taxiállomásokon kétségbeejtő a helyzet. Fizetünk érte, és mégis magánautók parkolnak a helyünkön. Nem férünk el a hétvégeken a Rózsakertnél, de a többi bevásárlóközpontnál sem. Ellenőrzés, büntetés pedig nincs. Talán a magánautósok körében is elterjedt, hogy az ellenőrök normál munkaidőben tevékenykednek, utána pedig mindenki az csinál, amit akar. A taxist pedig figyelik, nehogy otthagyja egy percre is az autóját…
21 éve vagy a City Taxinál. Kikérik véleményedet?
Igen. Például nem is olyan régen a diszpécserközpont vezetője kifejezetten megkért, jegyezzem fel a problémákat, hogy segíteni tudjon. A kollégák a mai napig hozzám is fordulnak, ha úgy érzik, igazságtalanság történt velük. Várják, hogy véleményt mondjak, pedig tudják rólam, hogy nem vagyok a Reklamációs Bizottság tagja. Nagyon jólesett, hogy a kitüntetés kapcsán rám gondolt a vezetőség. Nem titkolom: meghatódtam. Talán tényleg érdemes tisztességesen dolgozni minden területen…
Ha módod lenne, mi az, amin változtatnál a taxizással kapcsolatosan?
A legelső és legfontosabb lenne, hogy leállítanám a taxi engedélyek kiadását. Adott az a fuvarozói szám, amit ez a város, képes eltartani. Ha ennél többen vannak a kollégák, akkor csak egymást „eszik”, mint ez ma jól látható. A taxiállomások kapcsán elsősorban a pályaudvarokat reformálnám meg. Ma ezekre a helyekre rendelésre sem lehet konfliktusmentesen kiállni. Azokat a csoportosulásokat fel kellene oszlatni, akik ma a közösből kisajátították maguknak ezeket a frekventált területeket. Van még számtalan problémás pont, ezek felsorolására viszont az egész újság kevés lenne.
Köszönöm a beszélgetést!