2008 Dombai Zoltán

Már az egyetemi évek alatt másodállásban dolgoztam a Főtaxinál, ahol szigorú felvételi követelmények voltak. Ez vonatkozott a próbavezetésre és a tesztlap kitöltésére is. Például, ha a próbavezetésnél, az elindulás előtt nem állítottad be magadnak az ülést, a tükröket, már meg is köszönték a próbálkozást! Az első tesztlapomra is emlékszem, egy útvonal meghatározásánál nem jutott eszembe a Könyves Kálmán krt. neve, de leírtam, hogy honnan hová vezet, hogy hány sávos, hogy melyik villamos, trolibusz közlekedik ott, de ez is kevés volt. Elsőre ezért eltanácsoltak, ám a következőre sikerült. A „Ló”-ban kezdtem (Könyves Kálmán krt.), majd a Prielle-ben folytattam. Ott ismertem meg a Tanár urat is (City 965), aki nagy lelkesedéssel foglalkozott a kezdőkkel. Még vezettem olyan főtaxis Ladát, ahol a szabadjelző a szélvédő jobb sarkában, belül volt elhelyezve. Megfogott a taxizás „szele”, ha ezt lehet így mondani. Több pénz, kötetlenebb munkavégzés, de hát, gondolom, ezt Ti is ismeritek. Persze én is beleszagoltam a „fekete” taxizás rejtelmeibe, mint ahogy sokan mások is. A családban volt egy 1300-as Polski, azt kunyeráltam el mindig. Elég volt csak lelassítania taxira várakozó utasok előtt a droszton, már szaladtak is oda. Régi szép idők! A magántaxizás kialakulásakor én is kiváltottam az „ipart”, a magam ura akartam lenni. Piros 1300-as Lada, kéz alatt vett volános szabadjelző, és máris nyomtam a gázt. Magányos farkas voltam, ám hamar rájöttem, hogy hiányzik még valami. Egy csapat! Már megalakult egy két taxis cég, nekem a citys-pajzs nagyon tetszett, ezért jelentkeztem 1984-ben, de akkor nem volt felvétel. Javasolták, érdeklődjek, és ha lesz hely, felvesznek. A számom CB Taxi 2265 volt, de még nem a Citynél, hanem az AERO taxinál voltam, majd’ egy évet. Erről inkább nem mesélnék, halál unalom. 1985 nyarán végre felvettek a Citybe. A 237-es Balogh Sanyi intézte akkor a tagfelvételeket, tőle kaptam a pajzsokat is. Piros hosszú Marlboróval kínált meg, ez akkor nagy dolog volt, ezt a gesztust soha nem felejtem el neki. Azóta is a barátom. Büszke voltam e tagságra, méltósággal viseltem az új matricát. A City számom 011, ebből arra lehetne következtetni, hogy alapító tag vagyok, de ez sajnos nem igaz. Ugyanakkor az elsők között voltam, akik erőltették a CB-ről való átállást az URH-ra, ekkor kaptam az URH 11-es számot. Nekem volt az első URH-készülékem a Citynél. Emlékszem, még a Keleti pályaudvaron lévő Vámhivatalban kellett átvenni. Szerettem taxizni, szerettem a Cityt, de úgy éreztem mindig, hogy ez nekem kevés. Egyre hatékonyabban kezdtem részt venni a City Taxi életében. Először az Etikai Bizottságnak voltam a tagja. Azonban igazából a diszpécserközpont érdekelt mindig, ott sündörögtem a környékükön, amikor csak tehettem. A Közgyűléseken sokszor felszólaltam, a tagság megismert, szimpatikus lehettem és gondolataim is megértésre találtak, mert beválasztottak a vezetőségbe két alkalommal is, és kineveztek a diszpécserközpont vezetőjének. Teltek- múltak az évek. Később elnöke voltam a Felügyelő Bizottságnak, majd ismét a diszpécserközpont következett, amit végül is kisebb megszakításokkal több mint 15 évig vezettem. Voltak nagyon kedvező ajánlataim más taxis diszpécserközpontok irányítására, de mindig hű maradtam a Cityhez, jól éreztem magam ebben a csapatban. Elsőként elkészítettem a Forgalmazási Szabályzatot, mert ilyen előtte még nem volt. Ebből több dolgot más csapatok is átvettek. Rengeteg munka volt, ráadásul állandóan. A havi munkabeosztás elkészítése, a szakmai irányítás, a rengeteg adminisztráció, törődés a beosztottakkal, a munkaügyi problémák, a központtal kapcsolatos utaspanaszok kezelése, az új belépők felvétele, de figyelni kellett a rendre, a fegyelemre, a folyamatos műszaki fejlesztésekre, a számítógépes program bevezetésére és ennek folyamatos fejlesztésére is. Szövetkezeti formában működünk, ami rengeteg időt és fáradtságot jelent. Mindenki mindenbe beleszól, vagy legalábbis megpróbál. A közgyűléseken sokszor parázs viták vannak, de ez nem baj, a viták, az ellentétek harca hozza meg sokszor a fejlődést. A központ működése minden cég életében meghatározó! Állandó célom volt a minőségi munkavégzés mindenkori javítása (udvarias beszéd a telefonos – megrendelő, valamint a diszpécser – taxis viszonylatban). A központban dolgozók létszámának növelését pedig az egyre nagyobb rendelésszám biztonságos felvétele és kiadása határozta meg. A kezdetben 2 telefonossal és 2 diszpécserrel dolgoztunk folyamatosan, míg ma már ott tartunk, hogy csúcsidőben 7 telefonos veszi a rendeléseket és 3 diszpécser foglalkozik a címek kiadásával. A központ vezetése soha nem volt egyszerű, felelősségteljes munkát kívánt. Meg kellett felelni a mindenkori vezetőségnek, a Felügyelő Bizottságnak, a taxis kollégáknak és természetesen az utazóközönségnek. Nem is szólva a bent dolgozó több mint 30 ember ügyes-bajos dolgáról. A diszpécserközpont vezetését 2006 végén fejeztem be, most már csak taxizom, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék tele továbbra is ötletekkel, javaslatokkal, ami a City életét segítheti. Több mint 20 éve éjszakázom, a nappali forgalom nem az én idegeimnek való, de régen sem volt az! Ezúton köszönöm a Haltenberger Samu díjat azoknak a kollégáimnak, akik rám gondoltak, erre méltónak találtak és megszavazták nekem. Mindenkinek eredményes munkát kívánok!